Dr. Bayne French M.D. D.C. írása

Mármint a mennyei ízén túl. Úgy tűnik, hogy a cukor olyan dolgokra képes, amelyeket más szénhidrátforrások egyszerűen nem tudnak előidézni. Valójában annyira különleges, hogy „mérgező”.. mondja Dr. Robert Lustig kutató, aki arra a következtetésre jutott, hogy a cukor drámaian káros hatással van az anyagcsere egészségére, függetlenül a kalóriáktól vagy a súly változásától.

Eredetileg az Obesity, majd a TIME magazinban jelentette meg a kutatásával kapcsolatos cikkét. Ebben Dr. Lustig arról számol be, hogy egy serdülőkből álló csoport esetében egyszerűen lecserélték az összes általuk fogyasztott cukrot egy másik kalóriára. Igen, ezt helyesen olvastad. A cukor egyszerű szénhidrátot összetett, keményítőtartalmú szénhidrátra cserélték. És az eredmények riasztóak voltak. Ezek a serdülők lefogytak, inzulinérzékenyek lettek, és a májukban sokkal kevesebb zsír lett. Lustig kijelenti: „Rossz, feldolgozott ételt adtunk nekik, de még így is jobbak lettek az eredményeik. Képzeljük el, mennyivel jobbak lettek volna, ha semmivel sem helyettesítjük a cukrot. ”
 

Ezt megelőzően számos tanulmány megállapította a cukor és az anyagcsere-betegség közötti összefüggést, de sokan úgy érzik, hogy ez a vizsgálat ok-okozati összefüggést bizonyít. A cukor különleges, baljós, mérgező. Hasonló megállapításokat tapasztaltam felnőtt sportolók között is, akik egyszerű szénhidrátot / cukrot fogyasztottak. Laboratóriumi eredmények igazolják az elhízott, rosszul kontrollált cukorbetegeknél a következőket: Megemelkedett vércukor- és inzulinszint, magas trigliceridszint, alacsony HDL (kedvező koleszterin), kicsi és sűrű LDL (rossz koleszterin) részecskék és magas CRP (gyulladásos marker).

Amint azt az EN # 117-es The Scoop on Sugar című cikkben kifejtettük, a cukor (szacharóz) glükózból és fruktózból áll azonos mennyiségben. A magas fruktóztartalmú kukoricaszirupban 75% fruktóz található. Testünk minden sejtje képes metabolizálni a glükózt, de csak a máj képes feldolgozni a fruktózt. Amikor cukorral telítődik a véráram, a szervezet a májat a lipogenezisnek nevezett folyamat során zsírtermelésre ösztönzi. Bár finom a libamáj, valószínűleg nem egészséges sem nekünk, sem a libáknak.

A máj esetében gyakran olvashatjuk a „fokozott echogenicitást, ami a steatosisra, azaz zsíros májbetegségre utal. Nemrégiben olvastam, azt a gyakorlatot, amely szerint a kacsákat és libákat nagy mennyiségű szénhidráttal táplálják, hogy finom zsírmájat képezzenek, ami manapság embertelennek számít a kulináris világban. Ha belegondolunk, nehéz nem nevetni ezen, mivel sokan teszik ezt saját maguk esetében is minden étkezés során.

Beszéljünk egy kicsit az immunműködésről. Emlékszem, anyám azt mondta: „ha ezt megeszed, meg fogsz fázni”.. valami olyan cukros csemegére hivatkozott ekkor, amelyet épp el akartam fogyasztani. Milyen okos szólás volt ez! Sok cikk hivatkozik az American Journal of Clinical Nutrition 1973-ban megjelent tanulmányára, ahol az immunfunkciókat mérték a cukor fogyasztása után. A fagocitózis olyan folyamat, amely során a fehérvérsejtek szó szerint elnyelik a mikrobiális betolakodókat (vírusok, baktériumok, gombák). Cukor fogyasztásakor a szervezet nem tudott megbírkózni a betolakodókkal. Egy kísérlet alkalmával vért vettek készséges résztvevőktől többször, miután némi cukros ételt fogyasztottak.

Vérüket ezután Staphylococcus epidermidis baktériummal inkubálták, amely általában a bőrünkön él. Ezután megmértük a „fagocita indexet”, amely az egyes fehérvérsejtekben megfigyelt baktériumok száma. A fagocita index csökkenése gyors volt az egyszerű szénhidrát bevitelét követően. A hatás a cukros étel elfogyasztása után 1-2 órával volt a legnagyobb, de még utána 5 órán keresztül is fennállt. A fehérvérsejtek száma nem csökkent, de a működésük károsodott.

Két másik nagyon érdekes megfigyelés is volt ezzel a tanulmánnyal kapcsolatban:

1) ezt a károsodott immunfunkciót csak egyszerű szénhidrátok, például glükóz, fruktóz, szacharóz és narancslé fogyasztása esetén tapasztaltuk. A hosszabb láncú, komplex szénhidrát fogyasztás nem érte el ezt a hatást.

2) a 36 órás vagy annál hosszabb böjt jelentősen megnövelte a fagocita indexet (lásd az EN # 123 és # 124 cikkeket a szakaszos böjtölésről).

És ekkor kialakul a szívbetegség. Tudod mi rosszabb a szívbetegségnél? Meghalni benne. A legtöbb korábbi tanulmány a cukorral édesített italokra és azok okozta súlygyarapodásra, elhízásra, rossz koleszterinszintre, 2-es típusú cukorbetegségre, magas vérnyomásra és szív- és érrendszeri betegségekre (CVD) koncentrált. A JAMA Belgyógyászat érdekes cikket tett közzé az összes elfogyasztott cukor (szilárd és folyékony) és a CVD által való halálozás kockázatával kapcsolatban. Az adatokat az NHANES (Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat) segítségével gyűjtötték össze.
 

Ez egy olyan felméréssorozat az Egyesült Államok lakosságáról, amely időszakosan történt az 1990-es évek előtt és alatt, de 1999-ben folyamatos program lett, ami egy átfogó interjúból és minden egyes felmérés résztvevőjének fizikai vizsgálatából áll.

Ez a tanulmány 2 komponensből tevődik össze:

1) a teljes cukorfogyasztás elemzése és

2) ennek a fogyasztásnak a CVD mortalitással való összefüggése (elhalálozás).

Évtizedek alatt több mint 30 ezer személy vett részt ebben a tanulmányban, és nyilvánvalóvá vált, hogy annak érdekében, hogy csökkenjen az elhalálozás kockázata, a cukor minimalizálása ajánlott.
 

Nincs általános érvényű irányelv a hozzáadott cukor fogyasztásának korlátozására. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a napi kalóriafogyasztás kevesebb mint 10% -át ajánlja hozzáadott cukorból. Az Orvostudományi Intézet a napi kalória legfeljebb 25% -át ajánlja hozzáadott cukorból.

Azoknak a résztvevőknek, akik 10% vagy annál több, de kevesebb mint 25% (az Orvostudományi Intézet ajánlása alatti és a WHO ajánlása felett) cukrot fogyasztanak, 30% -kal nagyobb volt magasabb a halálozási kockázata. Azoknak, akiknek az elfogyasztott kalóriájuk több mint 25% -a hozzáadott cukorból áll, a halálozás kockázata csaknem megháromszorozódott.

És talán arra gondolsz, hogy a biokémia szabályai valahogy nem vonatkoznak rád, mert majd "lemozgod". Nos, a cukor és a halál összefüggése sajnos nem függött az életkortól, a nemtől, a fajtól, az iskolai végzettségtől, a súlytól és a fizikai aktivitástól sem.
 

Megcáfolhatatlannak tartom a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a cukor (minden egyszerű szénhidrátforrás esetében) nem jóindulatú anyag, annak ellenére, hogy az agyunk arra késztet minket, hogy felkutassuk. A cukorbetegségben szenvedő betegeknél, akiknek a vércukorszintje krónikusan megemelkedik, drámai módon megnő a betegségek kockázata, beleértve a fertőzéseket is. Az üditők, a sportitalok vagy a cukros snackek fogyasztása ismétlődő vércukorszintemelkedéssel járnak.  

Dr. Lustig kimutatta, hogy a cukornak különösen negatív metabolikus hatása volt. Az 1970-es évek elején az egyszerűcukor szénhidrát források kimutatták, hogy közvetlenül gátolják immunrendszerünk képességét a baktériumok elpusztítására. Sok embernek az étrend élvezete a legfontosabb, pedig minőségi, organikus és komplex (lehetőleg gluténmentes) forrásokra kellene korlátozni, amelynek nagyon jó hatása lenne biológiai értelemben.

Meg kellene szüntetni a betegségeket elősegítő és az immunrendszert mérgező cukor fogyasztását az üzemanyagellátás alkalmával is. A legegészségesebb emberek, akiket látok, csökkentették a cukrot. Én is ezt próbálom tenni.