Brian Frank írása
 

Az elmúlt 25 év során vita folyt a sporttáplálkozás terén. Két egymásnak ellent mondó csoport alakult ki, a magas nátriumtartalom mellett szólók és az alacsony nátriumtartalmat preferálók. 1996-ig a magas nátrium tartalmat hirdetők egyedül voltak a színen, a rengeteg izzadságvizsgálatuk sok bizonyítékkal szolgált, melyekkel alátámasztották mondandójukat. Az alacsony nátriumtartalmú oldalon sok, nem egyértelmű információt kaptunk a sportolóktól, melyeknek nem tulajdonítottunk igazán jelentőséget.

Azonban manapság változás történt ebben a témában, sok új izgalmas adat jelent meg, melyeket örömmel osztok meg veletek is.

Amennyiben étrendünkben jelentősen csökkentjük a só fogyasztást, a hőstressz elviselés képességünk növekszik!
 

A Hammer Nutrition Endurolytes® formulájának köszönhetően a sportolóknak végre rendelkezésükre áll egy teljes spektrumú, kelát kötésű, arányosan kiegyensúlyozott elektrolitpótló kiegészítés, mely a „sótabletták” tökéletes alternatívája lett. 

Az Endurolytes formula alacsony nátriumtartalmú elektrolit formula, mivel csak 100 mg nátrium-kloridot tartalmaz adagonként.

Nagy melegben történő edzés során a sportolóknak ajánlott alacsony nátriumtartalmú étrendet fogyasztaniuk.

Innovációs és oktatási központú vállalatként 1996-ban bemutattuk ezt az új és forradalmi terméket, és elkezdtük oktatni az állóképességű sportolókat a hőterhelés során történő magas nátriumtartalmú étrend és a magas nátriumpótlás veszélyeiről.

Sok kutatás arról számol be, hogy az alacsony nátriumtartalmú étrend számtalan egészségügyi előnnyel jár, viszont az igazság az, hogy a magas nátriumtartalmú étkezés számos negatív egészségügyi következményeket okoz. A cikk végén több linket is megtalálsz, melyek ezeket a vizsgálatokat bizonyítják. A magas nátriumtartalmú étrendet már régóta összefüggésbe hozták a szívbetegségek előfordulásának kockázatával, a magas vérnyomás, és egyéb olyan betegség kialakulásának veszélyeivel, amelyek a legtöbb nyugati országot súlytják.

Mindezen eredmények ellenére a magas nátrium tartalom mellett szólók, érthetetlen okból kifolyólag azt hangoztatják, hogy magas hőmérsékleten aerob mozgást végző sportolónak a mágikus erővel bíró nátrium a barátja, és bármennyit, bármikor szabadon fogyaszthat belőle. Micsoda?? Elképzelhető, hogy túl elfogult vagyok, de szerintem ez egyáltalán nem logikus érvelés, melyet mindig nevetségesnek és teljesen indokolatlannak találtam.

A vita ma is folytatódik, és látjuk, hogy a nagy mennyiségű nátriumot tartalmazó új termékek szaporodnak a piacon. Az úgynevezett szakértők, akik ezeket értékesítik, továbbra is illogikusan népszerűsítik a magas nátriumtartalmú étrendet és azt, hogy az állóképességi sportolóknak törekedniük kell a folyamatos nátrium bevitelre. Nem meglepő tehát, hogy ez sok zavart okoz a piacon és a sportolók fejében.

A nátriumvita kérdések egész sorát vonja maga után, mint például:

Hajlamosak-e több nátrium veszteségre azok a sportolók, akik jobban izzadnak? Vannak olyan sportolók, akik több nátriumot vesztenek melegben történő edzés közben?

Ennél is fontosabb kérdés szerintem az, hogy az a sportoló aki nagyon izzad, és több nátriumot veszít, tehet-e bármit annak érdekében, hogy ezen segítsen, akár a táplálkozási szokás megváltoztatásával, vagy bármilyen más eszközzel? Számomra ez a lényeges kérdés!És érdekes, pont sok embert ez a kérdés nem foglalkoztat.

Az a régi, szokásos általános tanács, hogy ha valamilyen sporttevékenységet folytat egy sportoló a forróságban, és görcsölés alakult ki nála, vagy egyéb hőstressz okozta panaszai voltak, a hagyományos hozzáállás szerint az volt erre a válasz, hogy nem ivott eleget és nem vett magához elegendő mennyiségű nátriumot, ezért a következő alkalommal fogyasszon többet ezekből!
 

Azonban aki ennek az ördögi körnek az áldozata lett, azaz túl sok nátriumot és vizet fogyasztott, nagyon sok szenvedésen ment keresztül az edzések és versenyek alatt. Görcsölés lett az eredménye, GI-szorongás, és nem egyszer kórházba is kerültek  hyponatraemia kialakulása miatt.

Elképesztő, hogy még mindig az úgynevezett szakértők a sportolókat arra bíztatják, hogy magas nátriumtartalmú sportitalokat és -termékeket fogyasszanak.

Ezzel szemben a 90-es évek óta mi azt állítjuk, hogy a sportoló edzés közbeni nátriumveszteségének, és izzadási gyakoriságának oka nem más, mint a közelmúltban elfogyasztott étrendjének a nátrium beviteli szokásaik tükröződése. A magas nátriumtartalmú étrend magas izzadási arányt és nátriumszintet eredményez, ezért nagy veszteségeket okoz az intenzív hőstressz alatt végzett sportolás közben. Csakúgy, mint az IBM-nél szokták mondani: „GI-GO: szemét a szemétben.” Szeretem az IBM nátrium-analógiáját, mert megfelelő kontextusba fogalmaz, azaz minél többet fogyaszt valaki, annál többet ürít.

Az elmúlt 25 év során több ezer sportolóval dolgoztunk együtt, és láttuk, hogy beigazolódnak az állításaink. Az intenzív hőstressz alatt végzett edzések alatt az alacsonyabb nátrium tartalmú étrendhatására csökken az izzadás közbeni elektrolit veszteség. Ez lehetővé teszi a sportoló számára, hogy az erős hőség és/vagy magas páratartalom ellenére ne romoljon a teljesítménye. De hol vannak az adatok? - kérdezik a szkeptikusok, miközben egy zacskó sós chipset rágcsálnak.

Sajnos a 90-es években és egészen a legutóbbi időkig nem álltak rendelkezésre adatok, amelyek alátámasztották volna ezt az álláspontunkat. Egyetlen általam talált tanulmány sem próbálta bizonyítani vagy cáfolni ezt a hipotézist. Szükség lenne egy sportolócsoportra, akiknél meg kellene állapítani az alapadatokat, majd jelentős étrend-módosításon kellene átesniük, csökkentve a nátrium- és cukorbevitelt, majd utólagos teszteket kell végezni.

Másrészt a magas nátriumtartalmat preferálók tábora több tucat verejtéktesztekre utalhattak, amelyek során a teszteket végző sportolóknál az izzadás és a nátrium-koncentráció arányát kimerültségig mérték a laboratóriumokban. Mit ettek a sportolók napokig vagy hetekig, mielőtt elvégezték a teszteket? Nem számít a magas nátriumtartalmat preferálók tábora szerint.

Valószínűleg még ennél is nagyobb hiba ezekben a tanulmányokban, hogy a teszt előtt nem rögzítik vagy akár figyelembe se veszik a sportolók étrendjében szereplő nátrium mennyiséget, így hibásan arra következtetnek, hogy csak azért, mert egy órás hőstressz alatti edzés során a tesztelés alatt X mennyiségű nátriumot veszített a sportoló, továbbra is ugyanannyi nátriummennyiséget fog veszíteni folyamatosan a verseny további órái alatt is. Tehát:az edzés közbeni nátriumbevitelének meg kell egyeznie azzal a számmal, amit elveszített az egy órás teszt alatt!

Nátrium-koncentráció vizsgálata állóképességi sportolóval

Nevezz be a Wayne Taylor Racing IMSA csapatába, amely az Egyesült Államok legmagasabb szintű állóképességi eseményein versenyez, mint például a: Rolex Daytona 24 órás, Sebring 12 órás és a 10 órás Petit Lemans versenyek. Mivel ez a csapat a leginnovatívabb és legelőremutatóbb csapat, tudományos programokkal rendelkeznek. Nagy költségvetéssel és rengeteg technológiával rendelkező versenyautó csapat kellett ahhoz, hogy hitelesen kezeljék a tudományos adatokkal bíró álláspontunkat. A győzelemre való törekvés során semmit sem bíznak a véletlenre, mindent mikroszkóp alatt vizsgálnak, hogy eltávolítsák azokat a változókat vagy gyengeségeket, amelyek a versenyképességüket csökkenthetik. Éppen ezért a WTR 2016 óta rendelkeznek hivatalos Driver Science programmal. A program egy része a Coresyte nevű vállalat szabadalmaztatott technológiáját használja. Honlapjuk szerint „a CoreSyte valós idejű, nem invazív digitális izzadságfoltokat hoz létre, fejleszt és így mérik a sportoló teljes folyadékveszteségét, a nátriumveszteségét és a káliumveszteségét.” További információt erről a technológiáról és a cégről a weboldalukon olvashatsz.

Ez végül lehetőséget adott arra, hogy tapasztalatból, tudásból eredő adatokat gyűjtsünk annak igazolására, amit évtizedek óta bizonyítékok hiányában láttunk a sportolóknál. Egyik versenyzőjük, Ricky Taylor rendkívül tehetséges sportoló és versenyautó pilóta. Amikor azonban 2019-ben találkoztam vele, ezeken az állóképességi versenyeken súlyos nehézségekkel küzdött a hőstressz miatt. Elsősorban túlzott folyadék- és elektrolit veszteség jelentkezett nála.
 

Mint minden olyan sportoló esetében, akiknek segítek, Ricky-vel is sokáig beszélgettünk.Sok kérdést feltettem neki az étrendjéről, az edzéseiről és arról, hogy miképpen hidratál. Azért volt erre szükség, hogy pontosan megértsük, milyen információkkal rendelkezik és hogyan gondolkodik. Miután mindent nagyon részletesen elmagyaráztam Rickynek, teljes mértékben elkötelezte magát az az ötletem mellett, hogy étrendjét túlzott nátrium és cukor nélkül újjá szervezzem, hiszen a magas nátrium fogyasztása, amelyet eddig követett, biztosan nem működött.

Ahogy Ricky is egyetértett, több hónap és sok odaadás kellett hozzá, hogy megtanulja, gyakorolja és élvezze ezt az új étkezési módot. Az eredmények azonban, amelyeket rövid időn belül elkezdett észlelni, megfelelő ösztönzést és megerősítést biztosítottak számára ahhoz, hogy az új étrendet betartsa és folytassa azt.

A nem bizonyított visszajelzések mellett alkalmunk nyílt a CoreSyte nagyon érdekes technológiájának felhasználására is (Erről a cégről lásd alább a szabadalmaztatott technológiájukat.), amely lehetővé tette számunkra, hogy mérjük a nátrium-koncentrációt az izzadság során. Ezzel a technológiájú módszerrel párosult a vezetés előtti és utáni testtömegének mérésére és nyomon követésére: csak fehérneműt viselve történt a mérés (Hiszen a vezetői ruha és sisak elnyeli az elveszett víz nagy részét). Már a Hammer termékek alkalmazása és az étrend módosítása előtt összegyűjtöttük az adatokat, így rendelkeztünk alapadatokkal. Ez lehetővé tette számunkra a folyadékveszteség és az izzadás nátriumkoncentráció változásának nyomon követését, miután több mint egy évig történt a Hammer termékek használata alacsony nátriumtartalmú étrendet követése mellett.

Röviddel a 24 órás Daytona megnyerése után, 2021 januárjában az eredmények a következők voltak: a folyadékveszteség 25% -ra, míg a nátriumveszteség 40% -ra csökkent!

Pontosabban, Ricky 20-25% -kal csökkentette a folyadékveszteségét, és 33-40% -kal a nátrium-koncentrációját az izzadása során! A számok tartományának oka az, hogy folyamatosan figyelemmel kísértük az adatokat, melyeket több órán keresztül rögzítettünk. 

Következtetés

Ez semmiképpen sem kicsi vagy jelentéktelen téma, és megerősíti azt a kijelentésünket, amit évtizedek óta hangoztatunk: A napi nátriumbevitel csökkentésével javíthatsz azon a képességeden, hogy jobban ellenállj a hőnek és a páratartalomnak az állóképességi edzésed során! Tekintsük az alacsony nátriumtartalmú étrend összes egészségügyi előnyét csak „mellékhatásnak”, ha úgy tetszik. Már csak ez is egy nagyon-nagyon jó ok, hogy ezt a bölcsességet megfogadd.

A só szerelmesei azzal érvelhetnek (és akarattal), hogy ez csak egy kontroll vizsgálat, és nem bizonyítja álláspontunkat. Ez a tanulmány közvetlenül támogatja a magas nátriumtartalmú étrend fogyasztásának hosszú távú negatív egészségügyi hatásait érintő összes tudományos felfedezést.

Ha további ösztönzésre van szükséged, hogy csökkentsd a só bevitelt, olvasd el a következő cikkeket: 

“Sodium: The getting Real Villain” (published in EN #121)
“Sodium and Arterial Function—A-Salting our Endothelium” (Dr. Michael Greger’s article published EN #116)
“Lower Sodium Intake for Better Athletic Performance and Overall Health”
“The Connection Between Sodium and Cardiovascular Death” (published in EN #115)
“Excess Sodium Harms the Brain” (published in EN #113)
“A Light in the Dark: How Hammer Deciphers Fact from Fiction on Sodium and More” (published in EN #112)
“This is Destroying Your Healthy Diet” (published in EN#110)
“Skip the Salt, Save Your Health” (published in EN#110)
“Sound Advice on Salt Intake” (from EN #110)
“Be Smart About Salt” (from EN #110)