Budapesten születtem, 47 éves vagyok. Egy nagy biztonsági cég irodavezetőjeként dolgozom immáron 23 éve. Párommal 23 éve ismerjük egymást, egy helyen dolgozunk, de csak 15 éve vagyunk együtt. A futással és a fitnesszel kb. 20 évvel ezelőtt kezdtem el barátkozni, de igazából kisebb, de inkább nagyobb megszakításokkal, még nem vált akkor még rendszeressé nálam.

Kb. 10 évvel ezelőtt, jó példákat látva magam előtt, mint például a sógornőm, újra kezdtem a futást, és innentől kezdve rendszeressé, mindennapjaim részévé vált. Rájöttem, hogy a stresszes munkámból adódó feszültséget kiválóan le tudom vezetni, és imádom azt az érzést, amit egy-egy edzés ad.

2015-ben elkezdtem versenyekre járni, és elég hamar ráéreztem ennek az ízére, és viszonylag gyorsan már félmaratoni távokat teljesítettem (BSI, MaratonMan, Futni Szép). Miután már kipróbáltam a hazai versenyeket, azok mellet elkezdtem külföldi versenyekre járni, persze összekötve a kellemest a hasznossal: olyan helyeken néztem ki versenyt, ahol korábban nem jártam, így növelhetem az új országok számát, és nem csak az érmeket. Azóta már az autentikus Athén Maratont is lefutottam!

A bajai Futeam SE tagja vagyok 8 éve.

Az első maratonomra (2018 MaratonFüred) Dinnyés Örs barátom készített fel, aki a mai napig futóedzőm, és szintén a Futeam SE tagja, többszörös IronMan és ExtrémMan teljesítő. Nagyon sokat tanultam tőle, és rendkívül hálás vagyok neki a türelméért, a támogatásáért!

2020 óta szintén többszörös IronMan, dupla IronMan teljesítő erőnléti edzőm van, Bíró Balázs Trainer személyében, aki a Life1 Flórián (Gilda Max Fitness) személyi edzője. Az Ő hatására kezdtem el a futás mellett úszni, megtanulni rendesen gyorsúszni, és kerékpározni. Nem titkolt szándékkal, hogy egyszer majd teljesítem az IronMant. Ez azért is lenne nagy dolog, mert 2022. márciusában diagnosztizáltak nálam egy fránya autoimmun betegséget, a Rheumatoid Arthritist. És mint tudjuk, ez a betegség nem arról híres, hogy a benne szenvedők triatlonoznak. Amikor megkaptam a diagnózist, éppen három Major maratoni nevezésem volt (Berlin, Chicago és New York) és készültem a római maratonra. A 2022. március 27.-i római maraton után úgy döntöttem, lemondom az összes major maratont, mert úgy hittem, többet nem tudok majd ilyen távot futni. Már nagyon bánom, mert azóta bebizonyosodott, hogy simán tudom teljesíteni, és 2023-ban eddigi legjobb Spar Maratonomat futottam le, ezzel meglepve nagyon sok embert, legfőképp a két edzőmet, akik nem tudtak róla, hogy indulok… Így ismét megfogalmazódott bennem, hogy nekimegyek a Major versenyeknek, hátha sikerül újra bekerülnöm.

A betegségem jelenleg nem befolyásol, nincs betegség tudatom. Amikor diagnosztizáltak, akkor ráadásul Covidos is lettem, így volt egy bő hetem átgondolni, mit is akarok valójában, meggyógyulni (bár azt mondják nem lehet ebből), vagy belesüppedni az önsajnálatba. Én úgy döntöttem, neki megyek, és nem hagyom magam. Mindennek utánanéztem, így elég hamar áttértem a vegetáriánus étrendre, halat eszem. Odafigyelek a vitaminokra, és kerülöm mindazt az ételt és italt (elég sok van belőle, hosszú a tiltó lista), mely alapjában véve a szervezetben gyulladás növelő folyamatokat indítanak el. Gyógyszert is szedek, ami mellett szintén sok mindent nem lehet enni, inni. Három havonta kontrollra kell mennem, hat havonta immunlabor vizsgálatot készítenek. Folyamatosan javulnak az értékeim, mely többek között a kiváló minőségű tápálékkiegészítőknek, edzés segítőknek, főként a Hammernek köszönhetek. Mióta használom, minden téren jobb a teljesítményem, az erő állóképességem, a hosszútávú edzésmunkám sokkal hatékonyabb. Úgy érzem, ha abba hagynám a sportot, akkor lennék beteg. Az orvosom minden alaklommal megállapítja, egyre jobbak az értékeim, és ha fele olyan jól érzem magam, mint ahogy festek, ne hagyjam abba a sportot. Nekem lényegében ez lett felírva gyógymódnak 😊