Tapasztaltál már futás közben és után valamilyen megnyugtató, relaxatív tudatállapotot? Tudod mi történt és mi áll ennek a hátterében, hogyan alakult ki? Miért éreztél inkább boldogságot, mintsem fáradtságot?

 Számos névvel illetik. Az angolban „Runner’s high”-ként utalnak rá, magyarul futó-eufóriának, futók gyönyörének vagy boldogságának is nevezik.

Egy olyan jelenség, ami futás – vagy egyéb, hosszabb ideig tartó erőkifejtés, mint például kerékpározás vagy úszás – közben és után lép fel a sportolóknál, hatására pedig nyugalmat, elégedettséget és boldogságérzést tapasztalnak. Hogyan lehetséges ez és mikor fordul elő?

Endorfin

A futó-eufória jelenséggel kapcsolatban már a nyolcvanas években végeztek kutatásokat és kezdetben az agyalapi mirigyben és a hipotalamuszban termelődő endorfinoknak tulajdonították a jelenséget. Ezek a fehérjék fájdalomérzet vagy stresszhelyzet hatására árasztják el a testet és – az opiátokhoz hasonlóan – csillapítják a testben jelentkező fájdalmat sportolás közben, valamint utána euforikus érzést idéznek elő.

Endokannabinoidok

A legújabb tanulmányok azonban arra engednek következtetni, hogy a vérbe juttatott endorfinok segítenek ugyan a futás közben fellépő izomfájdalom csökkentésében, de nem valószínű, hogy ezek bármilyen formában hozzájárulnak a testmozgás után érzékelt boldogsághoz, mivel nem jutnak át a vér-agy gáton.

Ezért a jelenségért a – szintén a szervezet által – a testmozgás hatására előállított endokannabinoidok felelnek, amelyek az endorfinokkal ellentétben már el tudnak jutni az agyba, hogy kifejtsék szorongáscsökkentő hatásukat, valamint fokozzák a nyugalomérzetet.

Ritka!

Az, hogy a jelenséggel kapcsolatban még mindig nincsenek döntő eredmények, talán annak is köszönhető, hogy több kutatást is állati alanyokon végeztek, valamint fontos hozzátenni, a futó-eufória nem egy gyakori állapot. Nem alakul ki automatikusan, a sportolók nagy többsége még soha nem is tapasztalta meg, ezért vizsgálata is nehézkes lehet.

Mivel próbálkozhatunk, ha mégis szeretnénk átélni? A témával foglalkozó kutatók és sportolók szerint, ehhez mindenkinek a saját edzettségi szintjének legideálisabb távolságot és sebességet kell megtalálnia.

Egy túl laza edzés valószínűleg nem készteti arra a szervezetet, hogy kellően beavatkozzon a fájdalomcsillapítás érdekében, viszont, ha túlvállaljuk magunkat, akkor endorfinok és endokannabinoidok ide vagy oda, nem fogjuk kellemesen érezni magunkat. Ezért egy olyan tempót és távolságot kell találnunk, ami az aktuális edzettségi szintünk mellett már kihívást jelent, viszont nem a maximumon pörgetjük és gyötörjük magunkat.

Akkor mi történik?

Bár egyelőre a kutatások nem bizonyították minden kétséget kizáróan a futó-eufória mögött álló folyamatokat, a vizsgálatok eredményei abba az irányba mutatnak, hogy a jelenségért leginkább az a endorfinok és az endokannabinoidok együttes hatása a felelős, de olyan vegyi anyagok is közrejátszhatnak, mint az adrenalin, a dopamin vagy a szerotonin.

A futó-eufória megtapasztalása érdekében tehát „csak” az ideális futást kell végrehajtanunk, viszont ebben az időben érdemes rendesen felöltözni, mert a kihűlés és egy azt követő megfázás jelentősen rontja az esélyeket.

Peggy und Marco Lachmann-Anke képét a Pixabay -ről töltöttem le.