Powered by Smartsupp
Skip to content

+36 70 426 8841 | support@hammer-nutrition.hu

Sports reports

Gyarmathy Dóri - Optivita Ultrafutó Kupa – 50 km

Gyarmathy Dóri - Optivita Ultrafutó Kupa – 50 km

Múlt vasárnap (márc. 11-én) került megrendezésre az Optivita Ultrafutó Kupa, amelynek én a kisebbik, 50 km-es távján indultam. Ez, lévén az idei év első versenye volt, egy felkészülési, szintfelmérő hosszú futásnak volt szánva. Az idei felkészülésem eddig a tervek szerint alakult, szerencsére ezúttal nem hátráltatott se időjárás, se betegség, se sérülés. A versenyeken mindig egyetlen célom van, hogy végig élvezve a futást, teljesítsem az adott távot, odafigyelve a testem jelzéseire, és a frissítésre, illetve hogy a célba érkezés után is képes legyek rendesen mozogni, másnap se legyen semmiféle fájdalom, vagy robotmozgás (még lépcsőzéskor se). Tehát senkivel nem versenyzek, legfeljebb magammal, és az idő nem érdekel annyira; inkább a táv teljesítése az elsődleges cél mindig. Nem is igazán voltam ráhangolódva még a versenyre, nem volt bennem semmiféle andbdquo;versenydrukkandrdquo;, hiányzott a szokásos izgatottság, hogy andbdquo;Jajj de jó, megyünk, ott leszünk, sokat futunkandrdquo;. Azt tudtam, hogy hosszút kell futnom, de kb. úgy fogtam fel, hogy most ez lesz a vasárnapi hosszú. Ennek ellenére ezen a versenyen (noha nem figyeltem rá tudatosan, és nem is feltétlenül esett jól minden kör), egyéni csúcsot futottam 50 km-en, 5 óra 24 perces idővel, aminek nagyon örültem. A verseny maga egy 5 km-es körpályán zajlott. Alapvetően nem szeretem a körözgetős versenyeket, mert nagyon le tudja gyalulni az ember agyát, pláne, ha az útvonalon még a látnivaló is kevesebb. Edzésen is, ha hosszabb távot akarok futni, inkább úgy tervezem az útvonalat, hogy elfutok egy megfelelő messzeségben lévő helyre, ahonnan aztán, bármi is van, kénytelen vagyok hazafutni; nincs lehetőség útközben meggondolni magam, hogy ááá, inkább mégsem futok olyan hosszút J.

A versenyen igyekeztem folyamatosan arra koncentrálni, hogy már csak ennyi, és annyi van hátra, már túl vagyok a felén, már csak egy hétköznapi rövid futás, illetve hogy lehetne ez sokkal rosszabb is, ha a 100 km-re nevezek, és ahhoz képest ez semmi. Az utolsó két kör ennek ellenére már nem ment annyira könnyenandhellip; nem fizikailag, inkább szellemileg.

A stratégiám az volt, hogy végig tartok egy egyenletes tempót, amivel tudom, hogy bírni fogom mind az 50 km-t, pihenni depózás közben fogok csak. Így az első körben beálltam egy stabil 6-os tempóra, nem hagytam, hogy húzzon a tömeg, mert tudtam, hogy noha az elején még úgy tűnhet, sima ügy az 5:30-5:40, a végén csúnyán visszanyalhat a fagyi. Szerencsére a stabil 6 perc körüli átlagot végig tudtam hozni, és csak maraton fölött sétáltam bele minden körben 4-500 métert. Ezt sem elsősorban az izmaim miatt tartottam szükségesnek, hanem addigra már kezdtek kialakulni a szokásos vízhólyagjaim, és akkor már jobban oda kellett figyelni a mozgásomra, hogy ne terheljek féloldalasan, és ne húzzam meg amiatt a derekam.

A frissítési stratégiámat is gondosan megterveztem. Alapvetően minden körben ott volt nálam a Hammer Perpetuem, amiből igyekeztem két körönként egy 750 ml-s kulacsnyit meginni, a 4. és a 7. körben ettem egy-egy csokis mogyoróvajas Gel-t, és délben (ami az 5-6. körre esett ebéd gyanánt egy vörösáfonyás Hammer Bar-t fogyasztottam. Az említett termékekben ezúttal sem csalódtam, tökéletesen hozták azt, amit elvártam tőlük; végig egyenletesnek éreztem az energiaszintemet, nem volt eléhezés, hirtelen elgyengülés, a gyomrom, az emésztésem végig problémamentes, tökéletes volt. Korábban, amíg nem találtam rá a Hammerre ez jelentette az egyik legnagyobb kihívást nekem a hosszútávfutásban, hogy egyszerűen a gyomrom nem bírta a távot. A Hammer termékei hatalmas terhet vettek le a vállamról. Végre nyugodtan állhatok rajthoz, mert tudom, hogy ilyen jellegű problémától nem kell tartanom. A célba érést követően rögtön megittam egy Recoverite-t, aminek köszönhetően az izmaim is hamar regenerálódtak, másnap minimális fáradtságot sem éreztem.

Korábban az ultra körüli távoknál a következő dolgok jelentettek nehézséget számomra: 1. gyomorproblémák, 2. izomfáradás, 3. eléhezés, 4. lábujjak andbdquo;elrongyolódásaandrdquo;, 5. vízhólyagok (nem rossz futócipő, hanem lábfej-deformitás miatt) és ennek következtében 6. olykor derék és csípőkörüli izmok húzódása. A Hammerrel az első három pontot sikerült megoldanom, ami nagyon nagy könnyebbséget jelent abban, hogy fokozatosan közelebb kerüljek az álmaimhoz.

Prev Post
Next Post

Thanks for subscribing!

This email has been registered!

Shop the look

Choose Options

Edit Option
Back In Stock Notification
is added to your shopping cart.
Terms & Conditions
this is just a warning
Login