Csikós András

Csikós András vagyok, 37éves. A névjegykártyámon (ha lenne), a házi- és búvárorvos titulus szerepelne. Plusz a sürgősségi szakorvosjelölt megnevezés. A többit nehezebb konkretizálni.

A munkám Kaposvárhoz köt, miközben Kapos, Budapest és a francia Grand-Est régió között ingázom a család miatt. 

Kocasportolóként teltek mindennapjaim jó sokáig, azaz hétvégi túrák és bringázások színesítették a naptárat, majd jöttek a bringás ingázások, végül magasabb elköteleződési szintre léptem... s hogy mindezt miért?

Nos, eddigi életem nagy részében kövér voltam. Az ember hiába mozog, ha az étrendjét nem igazítja a szükségleteihez... plusz az ismeretek hiánya, a stressz, a nem megfelelő megküzdési mechanizmusok... röviden és tömören: az egyetem harmadik évére 138kg-ot nyomtam. Utána - valamilyen rejtélyes oknál fogva - jóideig nem álltam mérlegre.

Ekkortájt kezdtem el pótolni a hiányosságaimat, mind a tudás, mind a mozgás, mind az étrend vonatkozásában. Azóta stabilan 90kg alatt vagyok. A futás, a túra és a kettlebell jelenti most a mozgást számomra. Ha megtanulok végre úszni is, akkor jöhet a triathlon! 

A Hammer-rel rendezvények során találkoztam és idáig nem csalódtam a termékekben, sőt, azt látom, hogy megfelelő alkalmazással még több potenciál van bennük... és bennem is. 

Jelenleg a terepfutással küzdök. Idáig 68km volt a max, ami azóta is büszkeséggel és örömmel tölt el. Aktuális célom ennek bő kétszerese... messzire gurult az a fránya gyógyszer. Ezen kívül még attól dagad a keblem, hogy életmódváltásom révén tényleg sokkal jobban érzem magam, valamint hogy szűkebb-tágabb környezetemben többeket inspirálhattam.

Az utat most kezdők, az irányt keresők számára csak annyit üzennék, hogy nem a tökéletességre kell törekedni. Elég, ha a múlt heti önmagunkat győzzük le. Szépen, fokozatosan akkor is el lehet érni a célokat, ha a mindennapjaid ebben a vonatkozásban... fogalmazzunk szépen... nos, nem optimálisak.